Kevés dolgot tudok biztosan az életről, de egyre meg mernék esküdni: nincs ember a bolygón, aki ne cipelne a hátán valamilyen batyut. Az, hogy ez mekkora és mit rejt magában, persze már egyedi. Noha sokunké mutat hasonlóságokat – végső soron mindegyik más súlyt nyom, mindegyik máshol nyomja a vállat, és mindegyiket máskor és más módon kell kibontogatni. Az én batyumban jó adag szorongás lakik – erről korábban többször is írtam már – és mivel ez már gyerekkoromban is nyilvánvaló volt, szerencsére viszonylag gyorsan megkezdhettem (= meg kellett kezdenem) a csomag átnézését. Még akkor is, ha nem tudtam, hogyan kell, és ha az engem körbevevő narratívák sokszor tévútra vittek. Összegyűjtöttem hat dolgot, amit szívesen elmondanék a gyerekkori önmagamnak.
