Három hét, öt nap, nyolc óra – ennyi idő telt el, amióta csökkenteni kezdtem a szorongásoldó gyógyszeremet. Ahogy visszaolvasom ezt a sort, megmosolygom magam – úgy hangzik ez, mintha a Trainspotting egy jelenetét narrálnám, és az elmúlt éveket delíriumos hallucinációk között töltöttem volna hatodik kerületi lakásom fürdőszobájának padlóján. Pedig nem – egy olyan típusú gyógyszertől veszek búcsút, amit csak itt, ebben a kávézóban, ahol írom a cikkem, legalább még egy vagy két ember jól ismer, amit naponta több ezren váltanak ki a patikában, ami már megelőzött jó pár idegösszeomlást, akár öngyilkosságot, a többségi társadalom mégis súlyosan démonizálja. Takács Dalma cikke a WMN.hu-n.
Itt az idő, hogy végre tabu- és stigmamentesen beszéljünk a szorongásoldó gyógyszerekről
